„Nem tudom, mikor jöttem rá, hogy Nim nem fog visszajönni. Csak lassan esett le számomra. Nem tudtam pontosan, mennyi ideig tart az összevarrás: tizenöt perc, fél óra? Egy óra elteltével vettem rá magam, hogy szóljak valakinek. A nővérek azt hitték, Nim eltévedt a kórházban, vagy talán rossz kórterembe küldték vissza. Észrevettem, hogy a kis bőrönd, amit bepakoltam neki, váltóruhával, fogkefével, a telefonjával, eltűnt. Erre felhívtam a nővérek figyelmét is. Lassan néma pánik lett úrrá mindenkin. A baba aludt. Végül megnézték a biztonsági kamerák felvételeit, és jól látszott, ahogy Nim egész egyszerűen kisétál a kórház parkolójából. Melegítőalsót és egy ócska, szürke kapucnis pulcsit viselt, még mindig kissé nehézkesen, kacsázva lépkedett, a jobb szemöldökén elkenődött vérfolt látszott.” Felemelő történet két nőről, akik egy váratlan terhesség miatt zavarba ejtően közel kerülnek egymáshoz. Jules már öt éve elvált Leontól, de még mindig a közös, lepattant kocsmájukban dolgozik: a Trutyiban. A brightoni fiatalok kedvelt szórakozóhelyén éjszakánként feleseket tölt, és végignézi, ahogy a volt férje, Leon, diáklányokat szed fel. Egy nap Leon felveszi a tizenkilenc éves Nimet. Az új kolléganő érkezése felrázza Julest az évek óta tartó közönyből. Amikor pedig a lány terhes lesz, és Jules segítségét kéri, a kapcsolatuk gyökeresen megváltozik. Aztán Jules egyszer csak hirtelen egyedül marad az apró lakásában egy egynapos kisbabával a kezében, akin még érzi Nim illatát. Nem tudja, hova tűnt a gyerek anyja, visszatér-e egyáltalán. Azt pedig végképp nem sejti, hogy mit tartogat számukra a jövő. A Trutyi sodró erejű regény egy legkevésbé sem hagyományos családmodellről. Szerelem és szenvedély, biztonság és rombolás, káosz és rend kavarog minden egyes oldalán szétválaszthatatlanul.