Traktoroslányból jól öltözött dolgozó hölgy, majd menő csaj: hosszú utat járt be a trendérzékeny nő a szocializmus évtizedei alatt, amíg az ötvenes évek puritán mintájától eljutott a rendszerváltás időszakának szexi poszterlány-imázsáig. Sokszor kellett kreatívnak lennie, ügyesen egyensúlyoznia a ráerőltetett női szerepek és a folyamatosan változó nőideálok között, hogy ne váljon sem államellenséggé, sem a társadalom által megbélyegzett rosszlánnyá. Egy azonban biztos: olykor szélsőséges divathóbortjaival, mai szemmel viccesnek látszó frizuráival, susogó szoknyája alól kibukkanó nejlonharisnyás lábával színesebbé tette a szürke szocialista hétköznapokat. Hogyan lett a Rákosi-korszak puritán asszonyaiból a hatvanas évekre sikkes pesti nő? Hogyan lett az egykor burzsoá csökevénynek bélyegzett szépségápolás a mindennapi ember számára is elfogadott gyakorlattá? Miért válhattak széles körben népszerűvé a Kádár-korszak hiánygazdaságában olyan luxusszolgáltatások, mint a fodrász vagy a kozmetikus? Melyek voltak a kor divatos kezelései, és milyen szépségápolási praktikákat alkalmaztak a nők a gyakorlatban? Hogyan változott a női test megjelenése és megítélése a közvéleményben és a korabeli sajtóban? Hogyan és hol ismerkedtek a szocializmusban a társat kereső magányosok? A történész szerző ezekre a kérdésekre keresi a választ egyszerre informatív és olvasmányos, a kor hangulatát megidéző könyvében.