A história számon tartói 1380-at írtak. Nagy Lajos király a dolgozószobájában tartózkodott éppen és a koronabirtokok egész sorának elajándékozása felől íratott adományleveleket. A nevek helyét üresen hagyatta és mikor a közös munka délharangszóra véget ért, s mialatt Küküllei János titkár az „urak házában" ebédasztalhoz ült: saját kezűleg vezette be az egyes neveket az új donációs levelekbe.Nem voltak ezek valami rangos, nagynemzetes úremberek nevei! Az új jószágokkal nem a híres Pekryek kétszázharmincöt faluját és öt várát – nem a Lossonczyak száz faluját és hét várát, nem a Nekcsyek, Telegdyek hasonló gazdagságát –, a Laczkfyak hét vármegyére terjedő – a Szécsyek, Zudarok, Bebekek és Garayak kiskirályságokkal felérő domíniumait növelte, hanem szürke köznemesek apró telkeit. Sőt még csak nemesek sem voltak mindannyian, akiket megajándékozott, akikkel járta-keltében valahol összetalálkozott, de akikben a gyorsan villanó ész sugarait vélte egy pillanatra fölfedezhetni.