Hősök, akiket képességeik vitézi porondra, heroikus, sőt uralkodói szerepre tesznek alkalmassá, lelki alkatuk viszont a magányos, sérülékeny emberé, a bujdosóé – az áldozaté. „Kosztümös”, nagy történelmi játékok egy csöndesen önérzetes költő tollán. Weöres Sándor egy ritkán idézett versében (Negyedik szimfónia. Hódolat Arany Jánosnak) ezt a kettősséget így jellemzi: „Búborék-alakok gyülekezve kelnek, habjai a benső, álomi tengernek, játszva szelíd szűzet, daliát, vad rémet, hajdanként mutatván, mit nem ád az élet.”