Vlagyimir Viszockij, a brezsnyevi korszak művész-fenegyereke, a Jurij Ljubimov nevével fémjelzett moszkvai Taganka Színház vezető színművésze 42 és fél évet élt. Mindkét végén égette élete gyertyáját, s talán négyszeresen is - költőként, színészként, énekesként, magánemberként. Egyedi énekstílusa és nem szokványos színészi tehetsége egy tehetségektől félő világban bontakozott ki, melyben az üldözött értelmiségi mártíriumát viselte. Mégis hangosan szólt, szólhatott kivételes erejű színészete és a "pangás éveinek" hangulatát hűen tükröző szerzői dalai segítségével. Költészete mind tartalmi, mind formai és nem utolsó sorban előadásmódjának stílusát tekintve iskolát teremtett, melyet azóta is utánoznak. A Haza, melyhez eltéphetetlenül kötődött, életében nem ismerte el művészetét, ugyanakkor milliók rajongtak érte, és sokan példaképüknek tekintették a karizmatikus személyiségű, legendás művészt. Egyszerre volt tiltott magnófelvételeken terjesztett szabadsághős, valamint látványos sikerű színházi előadások és tévéfilm-sorozatok sztárja. A hatvanas-hetvenes években személye fogalommá vált nemcsak Moszkvában, hanem az egykori szocialista országok értelmiségi körei, máskéntgondokodói között is. A gyakran gitáros Hamletként emlegetett "össznépi Vologya" ma is aktuális költészete mára bevonult a klasszikusok közé, költeményeit az iskolákban puskin és Lermontov műveivel eggyütt elemzik. Napjainkban már a világ számos országában ismerik verseit, dalait és jelentős a nyugati fordítások száma. Hazánkban is jó néhány költeménye látott napvilágot magyar fordításban különböző könyvekben, tudományos folyóiratokban és újságok hasábjain. Verseskötete azonban Magyarországon ez idáig nem jelent meg a tragikus sorsú bárdnak. Így e könyv, mely a művész születésének hatvanötödik évfordulója alkalmából 65 Viszockij-művet tartalmaz orosz és magyar nyelven egyaránt, remélhetőleg az újdonság erejével hat a téma iránt érdeklődő olvasó számára.