1944-ben Normandiában két hétre becsülték egy frissen tisztté avatott harckocsiszakasz-parancsnok várható élettartamát. David Render a sandhursti katonai akadémiáról frissen kikerült, tizenkilenc esztendős hadnagyként került Franciaországba. A tiszti veszteségek pótlására egy olyan veterán páncélosalakulathoz osztották be, amely korábban évekig harcolt az észak-afrikai sivatagban. Amikor öt nappal a normandiai partraszállás után csatlakozott a Sherwoodi Erdőkerülők Önkéntes Lovasezredhez, harcedzett beosztottjai nem számítottak arra, hogy sokáig fog a körükben időzni. A következő hetekben heves harcokat vívtak Normandiában, amelyekben a harckocsi-parancsnokok több mint 90 százaléka veszteséglistára került. Davidről azonban kiderült, hogy rendelkezik valami különös képességgel, amelynek köszönhetően számos veszélyes összecsapást túlélt, és ha hajszál híján is, de megúszta a halált. Ezt látva századparancsnoka "az elmaradhatatlan Mr. Render" becenevet adta neki, és miközben a zöldfülű hadnagy a harcokban bebizonyította rátermettségét, elnyerte katonái bizalmát és tiszteletét is. A háború utolsó évét David Render mindvégig a harcok sűrűjében töltötte. Sherman harckocsikból álló szakaszával részt vett a nyugati front szinte összes jelentős hadműveletében a normandiai gyilkos páncéloscsatáktól kezdve a Market Garden hadműveleten és a Siegfried-vonal ellen intézett, keserves téli támadáson át egészen a rajnai átkelésig és a Harmadik Birodalom belsejébe indított végső invázióig. A szerző a fegyveres harc kellős közepébe kalauzolja olvasóit, ám az egykori fiatal tiszt visszaemlékezése nem csupán hadtörténeti szempontból érdekes: izgalommal és fanyar angol humorral teli elbeszélése egyaránt szól a folyamatos küzdelemmel járó túlzott megterhelés testi és lelki hatásairól, a harcmező borzalmairól, a háborúban kialakuló bonyolult emberi kapcsolatokról, valamint a véres és felőrlő hadviselés etikai vonatkozásairól.