A monográfia a Habsburg Birodalom középszintű közigazgatási elitjének professzionalizálódásával foglalkozik a 18. század második felében. Előléptetési kérelmek, a káderkérdésekben hozott határozatokat rögzítő hivatali jegyzőkönyvek, magánlevelek és más források segítségével rekonstruálja a hivatalnoki karrierek legtipikusabb formáit, vizsgálja a horizontális és társadalmi mobilitás korlátait és lehetőségeit, a patrónus-kliens viszony szerepét, megrajzolja annak a soknemzetiségű és soknyelvű szakmai csoportnak a testületi portréját, amely biztosította a felvilágosult abszolutizmus reformjainak keresztülvitelét.