A szakékészítő családból származó Ibukinak hamarosan át kell vennie apjától a nyolc emberöltő óta működtetett szeszfőzdét. A lány viszont más életről álmodik: szamuráj szeretne lenni. A sorsa elől menekülve, női mivoltát feladva hosszú útra indul Japánon keresztül, hogy a legendás szamuráj, Szohó Akira tanítványául szegődjön. Szohó mester húsz éve nem vett kardot a kezébe, a véres csatamezők helyett inkább a cseresznyefák törékeny virágait csodálja, és a teázás örömének él. Ibukival való találkozása egyszerre fájdalmas és üdítő. Rezignált bölcsességéből kizökkenti a lány naiv, mégis csodálatra méltó lelkesedése, ahogy Ibukinak is szembesülnie kell álmai és a valóság különbözőségével. Cyril Gely kisregénye költőien szép utazás a 19. századi, Meidzsi-kori Japánba, ahol minden átalakulóban van, csak a fecskék suhannak megszokott röptükkel, a fák borulnak virágba minden tavasszal, és a teaszedőnők éneke csendül fel újra meg újra.