„Azért mesélem el a történetemet, mert jól szemlélteti az igazságot, amelyet senki nem akar beismerni: a sötétség ott van, ahol a legkevésbé számítasz rá. Bűnöző vagyok, bűnügyi nyilvántartásba vétel nélkül. Az álcázás mestere vagyok, sosem kaptak el. Tetteimet szinte sosem bánom meg. Barátságos vagyok. Felelősségteljes vagyok. Láthatatlan vagyok. Elvegyülök a tömegben. Huszonegyedik századi szociopata vagyok. Azért írtam meg ezt a könyvet, mert tudom, nem vagyok egyedül.” „Esther Perel párkapcsolati terapeuta podcastjének és egy pikáns kitárulkozásnak a keresztezése” San Francisco Chronicle Patric Gagne még óvodás sem volt, amikor rájött, hogy kellemetlenül érzik mellette magukat az emberek. Furcsa reakciókat váltott ki mindenkiből, de maga sem tudta, miért. Gyanította, hogy talán azért, mert a félelem, a bűntudat és az empátia érzése ismeretlen számára, sőt többnyire semmit sem érez. Hogy megtöltse ezt az ürességet, a fiatal lány ellopott ezt-azt. Hazudozott. Néha erőszakosan viselkedett, néha lakásokba tört be. Csak hogy végre helyettesítse a semmit… valamivel. Bármivel. Az egyetemen Patric végre megbizonyosodott arról, amit már régóta sejtett, hogy szociopata. Azt mondták neki, hogy erre nincs terápia, és nem is reménykedhet abban, hogy normális életet élhet. Egy szociopata nem lehet más, mint őrült, gonosztevő, szörnyeteg. Amikor azonban Patric újra kapcsolatba kerül régi szerelmével, felcsillan előtte a diagnózison túli jövő lehetősége. Kedvese és néhány különleges ember segítségével nekilát, hogy bebizonyítsa: a hozzá hasonlóan szociopátiával diagnosztizált több millió sorstársa sem mind szörnyeteg, sőt. Inspiráló történet a Patric sorsát megváltoztató utazásról és arról, hogyan sikerült felépítenie egy szeretettel és reménnyel teli életet.