A ?modern pár- és családterápiáról ez a könyv adott először átfogó képet magyar nyelven (köszönhetően a Magyar Pszichiátriai Társaságnak). A könyv 59 érdekes módszert ismertet hét fejezetben, amelyek közül az első a „technikák fejlődését és alkalmazását” vázolja, a továbbiak pedig a fantázia és képzeleti anyag felhasználását, a szociometrikus technikákat, a strukturális lépéseket, majd a viselkedési feladatokat és a paradox módszereket, végül pedig az alternativ modelleket. A fejezetek struktúrája igen logikus: először mindig az elméleti alapokról van szó, aztán az eljárásról, amelyet egy-két példán is bemutatnak, majd az alkalmazásról és végül a téma szakirodalmáról. Gyakorlatilag csaknem minden bemutatott módszer családterápiás jellegű, s legalább kétgenerációs családot feltételez; kifejezetten párterápiás, tehát házasságterápiás célokra csak közvetve és több-kevesebb módosítással használhatók. Bár tény, hogy a két-, vagy többgenerációs családban is férfiak és nők viszonyáról és nemi szerepviselkedéséről van szó, a szexuálpszichológia szempontjából tehát a családi viszonyok is alapvetően fontosak, elsősorban mégis a családot alapító házastársak egymáshoz való viszonyának problémái érdekelhetnek, valamint az, hogy a nemiség mennyiben befolyásolja a családtagok viselkedését. Úgy tűnik, a szerzők számára ez nem volt kiemelt szempont; ők a család, mint kiscsoport dinamikáját és ennek módosíthatóságát elemezték. Leginkább a viselkedési feladatokról és a paradox módszerekről szóló fejezetekben találhatunk figyelemre méltó eljárásokat.