Schulek Frigyes (1841-1919) neve általában csak a Mátyás-templom és Halászbástya építészeként ismert. Származása, személyisége és életútja kicsit homályban van, csakúgy mint a többi alkotása. Mozgalmas diákévei után, majd a budapesti Műegyetemen eltöltött egy év után a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. Itteni legnagyobb hatású professzora, a bécsi Stephansdom építőmestere, Friedrich Schmidt elkísérte pályája nagy részén, hiszen a Mátyás-templom három évtizedes restaurálása alatt is többször kikérte tanácsát. Hazatérése után 1872-től a Műemlékek Ideiglenes, majd állandó Bizottságának építésze lett, s így a magyar műemlékvédelem hőskorszakának meghatározó egyénisége. Munkásságában a műemlék-helyreállítások nem váltak el jellegükben az új épületek tervezésétől: mindig a középkor építészetének bűvöletében alkotott. Helyreállításai közül legjelentősebb a visegrádi Salamontorony, a jáki templom, az ákosi templom és a pozsonyi ferences templom, de bővítette a deáki templomot és a lőcsei Városházát. Új épületei közül a szegedi református templom és a Fogadalmi templom a legkiemelkedőbbek. Néhány elképzelése csak papíron maradt fenn. Emellett nagyhatású oktatói munkásságot fejtett ki a pesti Mintarajztanoda, majd a Műegyetem professzoraként is. Farbakyné Deklava Lilla könyve elsőként mutatja be a 19. század második felének egyik legjelentősebb magyar építészét és műemlék-helyreállítóját, akinek munkássága európai mércével is figyelemre méltó. A kötet számos, eddig nem ismert tervet, fényképet és családi dokumentumot is publikál.