Bethlen Miklós (1642-1716) erdélyi kancellár az elmúlt évszázad során fokozatosan vált a kora újkori erdélyi politika ikonikus alakjává és a régi magyar irodalom kanonizált szerzőjévé. Nagy formátumú államférfi, a magyar önéletírás-irodalom egyik legkiválóbb képviselője, óriási műveltség birtokosa, egyszersmind kora aktuális eszmeáramlataiban magas szinten tájékozódó, egyéni karakterű vallásos és filozófiai gondolkodó volt. Rendkívül kiterjedt európai kapcsolatrendszert működtetett, hosszú ideig aktív alakítója volt kora politikájának. Óvatos, körültekintő reálpolitikusból lett nyílt lázadó, a Habsburg-kormányzat ellenfele. Élete utolsó részét fogságban töltötte. Ez a tanulmánykötet a Bethlen Miklós halálának 300. évfordulójára az Eötvös Loránd Tudományegyetemen megrendezett konferencia előadásain alapul. A könyv szerzői - különböző tudományszakok: a történelem, a helytörténet, az irodalomtörténet, a filozófia, a mentalitástörténet, a művelődéstörténet képviselői - egymás vizsgálódásait megvilágítva alkotnak korszerű képet Bethlen Miklósról és koráról.