"Amikor először találkoztam vele, egy asztal mellett ült, előtte egy könyv volt nyitva, benne egy töltőtoll, mellette két notesz egészen különös kalligrafikus írásképpel tele. Én akkor szerződtetési tárgyalásra mentem az ismert emberhez, aki éppen a nyíregyházi színház igazgatója volt. Azóta teljesen más "funkciója" van ez én életemben, mivel a felesége lettem! Ez a kép így beépült a mindennapjaimba, mert legyünk külföldön, a tengerparton vagy egy kávézóban, vagy csak henyéljünk otthon, mindig, mindenhol ott a töltőtoll, a könyv és a notesz, meg néha ott a laptop és a számítógép is. Mindig, mindent rögzít és elemez. Az elmúlt 17 évben nagyon-nagyon sok időt töltött azzal, hogy dokumentálja a pillanatot, a korszakot, néha idegtépően sokat. DE MOST ÖN IS A KEZÉBEN TARTJA egy sajátos leiratát a mi életünknek, itt Európában a XXI. század elején az én FÉRJEM szemüvegén keresztül. Tudom, hogy az unokáink is olvasni fogják és én nagyon büszke vagyok rá." (Fejes Ágnes vagyis Pókné)