A táncos-zenés szórakozáshoz kapcsolódó szerhasználat kiemelkedő területét jelenti a legális és illegális szerhasználati formáknak. Bár kezdetben csak a rendőrségi jelentésekből és a média híradásaiból hallhattunk erről a színtérről, a tudományos kutatások is megindultak. A tapasztalatok szerint a partira járók szerhasználatukat kontrollálni igyekeznek. Featherstone kalkuláló hedonizmusnak nevezi, amikor a testi jóérzés, hedonizmus a kontrolláló racionalitással párosul. Az úgynevezett overground partikon a reklámok és a szponzorok megjelenése látványosan kiemeli a partik-tömegfogyasztás kapcsolatot. Az ártalomcsökkentő szolgáltatások, mint fogyasztóvédő akciók jelennek meg. Ezek - szemben a hatósági kontroll eszközeivel, pl. az egy időben divatos diszkó-razziákkal - képesek hatékonyan befolyásolni a droghasználatot. Az underground, majd a 2000-es években a kisebb klubok világában másféle droghasználat jelent meg. A partira járók a szerhasználatot annak élmény- és szenvedély-dimenziójához kapcsolják. Az ártalomcsökkentés a drogfogyasztás biztonságosabbá tételéhez, a közösség kialakításához szükséges eszköz: illeszkedve a droghasználat és közösség, droghasználat és élmény- vagy szenvedélykeresés kontextusba. A kötetben a partikkal kapcsolatba kerülő fiatalok és szakemberek nézőpontjából igyekszünk bemutatni a parti-szcéna és a szerhasználat kapcsolatát.