Ha két ember megszereti egymást, létrejön valami új minőség kettejük között. Ez a valami – a párkapcsolat – maga is olyan, mint egy élőlény, amivel törődni, foglalkozni kell. Ha virág, akkor öntözni, ha kismacska, akkor simogatni, ha kiskutya, akkor sétáltatni. Viszont a virágot hiába simogatjuk, a kiskutya nem szereti, ha megöntözik, és kevés cica szeret pórázon sétálni. Vagyis azt nem tudjuk megmondani, hogy pontosan mivel és hogyan gondozd a kapcsolatod, csak ötleteket, javaslatokat tudunk adni. Te ismered a kapcsolatodat, Te tudsz választani. Amikor elszáll a szerelmi mámor, a pár tagjai egyre több olyan tulajdonságot vesznek észre egymásban, amik kellemetlenek, idegesítők a számukra. Kiderülhet, hogy teljesen mást várnak az élettől. Másképp képzelik el a jövőjüket, karrier-céljaikat, más az értékrendjük, másképp látják a párkapcsolatot. És akkor bizony nagyon hamar a válóperes bíróság előtt találják magukat. De még akkor is, ha összeillenek, ha nem fektetnek energiát a kapcsolatba, nem törődnek vele, nem fejlesztik, akkor beköszönt a megszokás, az unalom. Mert ami nem fejlődik, az leromlik, és kiég a kapcsolat. Akkor mégis mit lehet tenni, hogy a kapcsolat harmonikus és szeretetteljes legyen? Hogy – ha el is múlt a szerelmi mámor – fennmaradjon a meleg, mély vonzalom, a szeretet érzése minél tovább, lehetőség szerint életen át? Sok mindent. Erről szól ez a könyv.