Özvegy és leánya, Zord idő, A rajongók – káprázatos regények az 1850-es évekből, amelyeket, mintegy Jókai Mór árnyékában, ritkán olvasunk, nem is tudván, mit veszítünk velük. Kemény Zsigmond, a magyar szellemi, politikai, irodalmi élet kiemelkedő alakja pedig olyan világról mesél nekünk, amelyet általa mindenkinél mélyebben ismerhetünk meg: Erdélyről. Az ő könyveiben Erdély – írja jogos feddéssel ránk tekintve Illés Endre – „nem várrom, múzeumi szögről leakasztott fegyver, néhány történelmi név. Az ő Erdélye indulatok áradása, hőfok, kiegyenlíthetetlen ellentét, harc, foszló ábránd, szakadék, bukás, félelmetes élet”.