Idonk jelentos részét az ételek készítésével és fogyasztásával töltjük. Kimeríthetetlen beszédtémának bizonyul, ki mit foz, hogyan készíti el az adott ételt. Egy-egy recept baráti, munkatársi közvetítéssel bejárja szinte az egész országot. A televízió vendéglátással, fozéssel, terítéssel foglalkozó musorai is népszerusítik ezt a témát. Divat szakácskönyvet írni, olvasni, kiadni. Szép kivitelu, színes kiadványok jelennek meg, igaz, borsos áron. Felvetodik a kérdés, miért kell a sok megjeleno szakácskönyv mellett újabbat írni? A válasz egyszeru. Ez a szakácskönyv más, mint az eddig megjelenok. Egy olyan összeállítás, ami a mi családunk ételeit mutatja be, a saját gyakorlatunkat tükrözi. Egy család étrendjének kialakulását sok próbálkozás, válogatás elozi meg. A mi konyhánk ételeiben is megjelennek elodeink szülohelyének ételei, a mohácsi, munkácsi, debreceni, orosi, törökszentmiklósi, mezotúri ételek, a pécsi barátok receptjei, bár, némi változtatással, saját tapasztalattal kiegészítve. A megismert ízekbol csak a nekünk tetszoket tartottuk meg, az ételek, sütemények sóját, édességét, zsírosságát, szukebb családunk igényeit figyelembe véve átalakítottuk. Az alapot azok az ételek jelentették, amit gyerekként megszoktunk, de annyi más tapasztalat, élmény, tanulás módosította, hogy lassan a felismerhetetlenségig megváltozott ez az alap. Egy-egy étel azért változatlanul megmaradt, és a szülok, nagyszülok emlékét teszi élové, amikor ezek kerülnek az asztalra. Ezek az ételek kellemes emlékeket és történeteket idéznek, jó beszélgetésekre adnak alkalmat, és segítenek abban, hogy akik fizikailag már nem lehetnek közöttünk, gondolatainkban mégis ott legyenek. Mi is a dédi szavaival hárítunk el egy-egy nemszeretem fogást: ?szeretem, csak most nem kívánom?, a rosszul sikerült ételek történetét derus meseként mondjuk el gyerekeinknek, hiszen ki ne hallott volna kétszer megsózott, vagy túlzottan borsozott, paprikázott ételrol, vagy elrontott süteményrol. Miért fordítunk különös gondot a fozésre-sütésre, miért gondoljuk, hogy a közös családi, baráti étkezések nagyon fontosak? Meggyozodésünk, hogy egy közösen elfogyasztott finom ebéd vagy vacsora nemcsak testi szükséglet, a lelkünket is karban tarja. Az ízletes, jó ételek fogyasztása közben a kellemes beszélgetés oldja a bennünk lévo feszültséget, és utólag már nem is tudjuk, mitol alakult ki a jó érzésünk, miért volt kellemes az együtt töltött ido. Az étel tette, vagy a beszélgetés? Ezt a szakácskönyvet utódainknak ajánlom. Az ételek leírása mellett tapasztalataim alapján tanácsokat is megfogalmazok, hogy amennyire lehet, elkerüljék az ételkészítés buktatóit. Szeretném, ha gondosan, igényesen foznének, s bízom benne, hogy ehhez segítséget ad ez az összeállítás. Kívánom, hogy az étkezések ne csak mechanikus szükségletet, hanem beszélgetési alkalmakat is jelentsen számukra. Érezzék jól magukat családjukkal, barátaikkal a hétköznapi és az ünnepi asztalnál. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, boldog emberek legyenek.