Boldog akarsz lenni vagy társadalmilag elfogadott? Élvezni akarod az életet, a munkád, a fizikai tested, a kapcsolataid vagy azt akarod, hogy vélemények, ítéletek és kritikák irányítsanak? Mikor hagysz fel a másoknak való folyamatos megfeleléssel, a bűntudattal, a mentegetőzéssel, azzal a hozzáállással, hogy biztosan rossz vagy, ha a saját életedet akarod élni? Mikor lesz elég már végre? Mikor, ha nem most? Meddig vársz, hogy kimondd, már eleget szenvedtél? Hol húzod meg a határt, és mondod ki, eleget kaptál már a nyomorúságból, betegségből vagy megalkuvásból? A gyógyulás és a szabadulás kulcsa azonban kizárólag a mi kezünkben van, hiába is reméljük, hogy kívülről jön majd a segítség. A szellemi, érzelmi és testi tünetek célja az, hogy megmutassák, hol vagy hogyan nem foglalkozunk magunkkal eléggé ahhoz, hogy éljünk és kiteljesedjünk. Amikor megértjük azt az alapvető igazságot, hogy a szenvedés valódi énünk folyamatos tagadása, azé az énünké, melyet soha nem tanultunk meg szeretni, elfogadni, értékelni, gondozni, akkor elkezdhetjük átalakítani a szenvedésünket, és megtalálhatjuk a belső békét és az egészséget.