„Nincs még egy komponista, aki zenéjével Richard Wagner módján képes az érzések valóságos váltófürdőjébe meríteni a hallgatóját, és ezzel szélsőséges csodálatot vagy szélsőséges elutasítást kiváltani. Vajon mi rejlik e mögött a zenei túláradás mögött? Véleményem szerint összeegyeztethetetlen az emberi etika alapelveivel a Wagner életét, írásait és operáit átható világszemlélet. Rasszizmus, a nők megvetése, az önistenítés és az élet tagadása határozza meg ezt világszemléletet. A Wagner-féle világlátás ezen oszlopai képezik a könyvem tárgyát. Megpróbálom lecsapolni a befogadástörténetnek azt a mocsarát, amit a zeneszerző, gondolkodó és politikus Richard Wagner hordott össze. Anakronisztikus, embertelen és anti-európai az ő tekintélyelvűen antidemokratikus, rasszista és a nőket megvető öröksége; a múlt olyan sugárzó méregládája, amit nagy felelősséggel hatástalanítani kell. Éppen ezért annyira fontos, hogy a „teljes” Richard Wagnerrel foglalkozzunk, és ne csupán csábos zenéjével. Önimádó, destruktív, embertelen viselkedésével és gondolkodásával Wagner homlokegyenest szemben áll mindazzal, amit az emberséges, szolidáris társadalom jellemez. Ezzel mindazok bálványa és szószólója lett, akik Németországot és Európát baljóslatú útra vezették. Hosszú és intenzív munka eredménye, hogy kritikus szemmel nézek Richard Wagnerre, a Bayreuther Festspielére és a Wagner-klánra. Bayreuthban a Wagner-tömjénezés közepette nőttem fel. Fiatal koromban eldugott filmtekercseket találtam, amelyek a családomat derűs együttlétben mutatták Adolf Hitlerrel, ezután kérdéseket kezdtem feltenni az apámnak – ezekre azonban semmiféle választ nem kaptam. Nagyon alaposan foglalkoztam Richard Wagnerrel és hatásával, zenetörténészként, családtagként és dédunokaként. Mindenekelőtt a személyes élmények és tapasztalatok tettek egyre kritikusabbá. Hátat fordítottam Bayreuthnak, a zsidó Kurt Weil zenéjéből doktoráltam, és számos nácik által üldözött emberrel találkoztam – mindez alapvetően meghatározta a gondolkodásomat és az érzéseimet.”