Mind halottak, én meg vén vagyok, és csontsovány. Itt kezdődött az egész. Itt, ahol most állok ezen a fojtogató januári délutánon, az árnyékban, a régi kocsiszín mellett, amelynek lécei megvetemedtek, és néhol foghíjasok. Harminckét éves voltam akkoriban. Akkoriban, amikor a magabiztos és művelt Autumn Laing elcsábítja Pat Donlont gyöngyházfényű combjával és művészet iránti rajongásával. Akkoriban, amikor nemcsak a házasságát sodorja veszélybe, hanem ellopja a jövőt Pat fiatal és tehetséges feleségétől, Edithtől, valamint születendő gyermeküktől. Ötvenhárom év múltán azonban a megzabolázhatatlan, nyolcvanöt éves Autumn rádöbben, hogy megváltásra vágyik, feloldozásra fiatalkori bűneiért. Mert aki feloldozást nyer, megszabadul. Elmeséli hát egy árulás hátborzongató történetét. A Mrs. Laing utolsó csábítása nem csupán egy szerelmi háromszög és egy rendkívüli, szenvedélyes asszony merész portréja, hanem egy művészközösség törekvő és tehetséges tagjainak galériája is. Miközben szerelemről, gyűlöletről, függésről és csalódásról szól a mese, felsejlik az ausztrál kultúra egy rendkívül izgalmas időszaka is.