"Tíz évvel ezelőtt a mosolyom egyszer csak fogta magát és levándorolt az arcomról, világgá ment." Így kezdődik Sarah Ruhl, egy író, egy nő, egy anya története a hétköznapokról, a személyes tragédiákról és egy egész évtizedet átszövő csendes harcról. Egy író küzd azért, hogy írhasson. Egy nő küzd azért, hogy visszatérjen a régi mosolya. Egy anya küzd azért, hogy a mosolya nyomában a boldogság is visszataláljon hozzá. Sarah-nak minden oka megvolt a mosolygásra. Arra készült, hogy a Broadwayen bemutassák a legújabb darabját, túlélt egy kockázatos terhességet, és már három gyermek boldog édesanyjának mondhatta magát. Ám egyszer csak felfedezi, hogy az arca bal oldala lebénult. Az orvosok azzal nyugtatják, hogy a Bell-parézisben szenvedő betegek kilencven százaléka - ahogy egykor Sarah édesanyja is - felgyógyul. De úgy tűnik, hogy Sarah a szerencsétlen tíz százalékba tartozik. Az írónő tiszteletre méltó bátorsággal, kendőzetlen őszinteséggel ír a gyakran értelmetlennek tűnő küzdelemről, fájdalmáról, bizonytalanságáról. Saját életének tanulságait tárja olvasói elé, és van-e jobb történet annál, mint amit maga az élet írt?