Lőwy Árpád (Szarvas, 1851 – Arad, 1914) – Réthy László életműve: PAJZÁN? OBSZCÉN? PORNOGRÁF? DISZNÓ? EROTIKUS? Ki-ki döntse el maga! Egy különös személyiség, a magyar irodalom ellentmondásos figurája szólal meg alapokon, aki egyszerre volt kiváló tudós, a Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának nemzetközileg elismert igazgatója, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, több tucat kiváló szaktudományos monográfia és cikk szerzője, vándorpoéta, aki hatalmas sikerrel járta be a békebeli monarchia városait ezernél több felolvasó estjével, magánéletében körülrajongott nagyapa, aki mindennapjait iszonyú lelki kínok között tengődte végig. Írásainak eddigi legteljesebb válogatása - néhány kivétellel - összes fellelhető versét tartalmazza, a neki ajánlott költeményeket, valamint irodalmunk legmerészebb és legszellemesebb erotikus anekdótagyűjteményét, a ,,Karbunkulus"-t. A collégiumi deákok gátlástalan szókimondásával, a joviális, pipázgató öregurak éleslátásával, moralizáló filozófusok bölcs humorával, vagabund énekesek életvidám-keserű szatírájával mondta el véleményét a csalfa színésznőkről, kacérutcalányokról, bugyuta politikusokról, ügürü-füttyösökről, köpönyegforgató életművészekről, dörzsölt parasztmenyecskékről, impotens tudóstársakról, bambaférjekről, nagyképű sznobokról, farkincáló legényekről, alfarhang-bajnokokról, telhetetlen királykisasszonyokról, diplomata kurafikról és írástudatlan, de méretes tehetségű közhuszárokról, kíváncsiskodó asszonykákról, kijátszott kucséberekről, agyafúrt krajzlerosokról. Nem kímélt oláht, svábot, cigányt,rácot, tótot, zsidót, szerbet, örményt, muszkát - de főképpen nem sajátimádott, szeretett és rajongott fajtáját. Kíméletlen őszinteséggel mondja el véleményét mindenről és mindenkiről – és mégis, a békeévek boldog aranykorát idézi az életmű, amikor még tudtak nevetni egymáson és egymásért. Dr. Urbán László