Louis Vuitton, a Jura-hegységből származó molnárfiú a 19. század első felében, tizennégy évesen gyalogszerrel Párizsba indul, ahol csomagoló-ládakészítő inasnak áll. Tehetségének köszönhetően korának leggondosabb mesterlegényeként bejut a császárné lakosztályába, ahonnan egyenes út vezet az első saját üzlet és a máig működő asnieres-i műhely megnyitásáig. A korszak Franciaországának kusza kül- és belpolitikai eseményei sem tántorítják el a kitűzött céltól, mindenben meglátja a lehetőséget. A tudományos-technikai vívmányok – a fokozatosan bővülő a vasúthálózat, az első óceánjáró gőzhajók stb. – örök ihletforrást jelentenek számára. Kezdetét veszi a gyarmatosítás, a divatházak utazáshoz igazított ruhakollekciókat terveznek, és sorra nyílnak a Világkiállítások. Az utazásikellék-készítő Vuitton-ház sziporkázó megoldásokkal segíti elő a modern turizmus kialakulását. Louis fia, Georges, unokája, Gaston és dédunokája, Henry szívós munkával építi tovább a legendát. A Vuitton család a Világkiállítások lelkes látogatójából az egyik fő kiállítóvá lesz, 1913-ban pedig a párizsi Champs-Elysées-n megnyitja az akkori világ legnagyobb utazásikellék-boltját. Az I. világháború idején a híres monogram-vászonnal tengerentúli és keleti piacokat hódítanak meg, míg a II. világháború alatt a család néhány tagja gyümölcsöző kapcsolatokat ápol a Vichy-kormánnyal. A háború után a Vuitton-legenda a luxus és az innováció szinonimájaként él tovább, s bár a divatház mára idegen kézbe került, a hírneve töretlen. Stéphanie Bonvicini újságíró történelmi freskóba ágyazott, a korabeli művészetre, utazási kellékekre és szokásokra vonatkozó hivatkozásokkal tarkított műve egy kivételes család és a ma is fénykorát élő Vuitton-márka születését és felemelkedését követi nyomon.