A könyv lassan formát ölt.Olyan ez, mint amikor egy magból fa nő ki. Eleinte törékeny és bizonytalan – vajon megállja majd a helyét? Vajon lesz ereje gyökeret ereszteni? De idővel megerősödik. A szavak egymásba kapaszkodnak, és egyszer csak ott van előtted: egy egész világ papírra vetve. És amikor végre kezedbe fogod… nos, az leírhatatlan érzés. Mert tudod, hogy ez már nem csak a tiéd. Ez már azoké is, akik olvasni fogják. Akik majd lapozgatják ezt a könyvet egy csendes estén vagy egy nehéz pillanatukban – és talán megtalálják benne azt az apró szikrát, amit te is kerestél. Egy spirituális könyv sosem zárul le igazán. Minden olvasó hozzátesz valamit: saját érzéseit, gondolatait, tapasztalatait. Így válik élővé – így lesz több mint puszta szavak halmaza. És tudod mit? Ezért éri meg írni. Mert minden betűvel közelebb kerülünk ahhoz a titokhoz… ahhoz a végtelenhez… amit léleknek hívunk.