A lányregények szerint előbb-utóbb mindenki révbe ér. Vagy mégsem? Görcs Annamari szentül hiszi, hogy a barátaink a választott családunk, és egy életen át kitartó, őszinte barátságra lelni legalább akkora kihívás, mint megtalálni az igazit. Első regénye a saját generációjának útkereséséről, a szövevényes emberi kapcsolatokról és a hétköznapok apró csodáiról szól, amelyhez a keretet egy jobb sorsra érdemes könyvtár adja: Maja abban az életkorban van, amikor legfőbb ideje lenne végre saját családot alapítani. Lányregényként induló élete megreked, amikor egy nap ráébred, hogy nem a megfelelő emberrel él együtt, és bár véget vet a kiégett kapcsolatnak, nem tud továbblépni. A környezete folyamatosan emlékezteti: az elérhető, kedves és rendes férfiak száma az idővel arányosan fogy. De vajon mi következik a nagy szerelem után? Egyáltalán jön-e még valami? Vagy valaki? Milyen kilátásai lehetnek Majának, ha a közvetlen környezetében élők sem igazán boldogulnak? Maja és barátai az útkeresés közben kénytelenek szembenézni saját kétségeikkel, elakadásaikkal, vágyaikkal és feltenni maguknak a kérdést: véget ért-e az életük még azelőtt, hogy igazán elkezdődött volna? Révbe érnek-e valaha is? Vajon tényleg csak az elsőnek kell megkezdnie a sort, vagy minden lányregény a képzelet szüleménye csupán? Ráadásul még egy könyvnek is lába kél.