Cesare ?Lombroso (1835-1909) tudós elmeorvos. Már korán a pszichiátria tudománya felé fordult. Volt elmegyógyintézetek vezetője, börtönorvos, igazságügyi orvosszakértők, munkája során vizsgálta a bűnözői hajlam kérdését. Lángész és őrültség című könyve óriási feltűnést és jelentős visszhangot keltett az egész világon. Művében sok olyan témát érint, amelyekre talán még ma sem igazán tudjuk a helyes és végleges választ. Lehetséges, hogy azért nem, mert igazán ma sem ismerjük az idegrendszer és az agy működését. Miként lehetséges, hogy a köznapi ember olykor-olykor maga is ráismer a lángész vagy az őrült viselkedésének, reagálásának egy-egy mozzanatára. Mindannyian zsenik és őrültek lennénk egyszerre? Hétköznapi mániáink betegesek-e? A túlérzékeny ember morálja kóros-e? A hipochonder egyúttal elmebeteg is? Akinek szomorú gondolatai vannak és lelkiismeret-furdalások gyötrik, az lelki beteg, vagy egyenesen őrült? Lombroso a zsenik, a nagy emberek példáján mutatja be, hogyan lehet „megvilágosult” állapotban jelentőset alkotni úgy, hogy közben ezek a zsenik mániákusan ragaszkodnak saját mellőzöttségük vagy üldözöttségük tudatához. A közkeletű hiedelemre, hogy a lángész és az őrültség nincs is olyan messzire egymástól, még a modern tudományok eredményeinek tükrében is választ vár az olvasó. S Lombroso e könyve kielégíti érdeklődését.