Zavarba ejtő foglalatosság egy életet átfogó mennyiségű, ömlesztve kapott verset (élet-lenyomatot) átböngészni, összerostálni, kiválogatni, s a megmaradtból újból összerakni valami mást, valamennyire máshogyan. Annál is inkább az, ha a versek írója igazi alanyi költő, mármint, ha csak ő bír versének hőse lenni. Ami nem feltétlenül jelent önhittséget, még kevésbé önimádatot. Mindössze (mindössze?) arról van szó, hogy Gágyor Péter, a klasszikus költői hagyományok mentén haladva, önmagán keresztül engedve vizsgálja a világot, a vele történő eseményeket. A világ természetesen nagyjából az életét jelenti, kibővítve mindazokkal az élményekkel, amelyek létezéséről olvasmány vagy érzetszinten értesül, a vele történő események pedig vagy élettörténet-szilánkok, vagy pedig kultúrtörténeti ragadványok, alkalomadtán szembesülések. A költőt rendezőként ismertem meg számos évtizeddel ezelőtt, érzékeny és invenciózus színházművészként, és sejtelmem sem volt arról, hogy a nagydarab ember, aki egyetlen hatalmas szívből tevődik össze, nem csak kacérkodik a költészettel, de műveli is azt. (Zalán Tibor)