A két amerikai magánnyomozót, Anthony Grey-t és Mike Darmsot különleges feladattal bízza meg régi barátjuk, az FBI karib-térségi vezetője. Titkos ügynökök módjára be kell szivárogniuk a bahamai bűnbandák legbelső köreibe, hogy visszaszerezzenek egy létfontosságú pendrive-ot, és lebuktassanak egy áruló FBI tisztet. A baj csak az, hogy nem tudják ki az áruló, ráadásul hamarosan kiderül, hogy a pendrive-ot három helyi banda és mások is meg akarják szerezni. A feladat végrehajtásához Anthony Greynek el kell játszania egy bérgyilkos szerepét, aki korábban a Bahamákon dolgozott, ezzel vállalva a kockázatot, hogy lelepleződhet a gengszterek előtt. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy mindhárom bandával úgy kell tárgyalnia, hogy azok ne tudjanak egymásról. A küldetés rendkívül nehéz, a magánnyomozók folyamatosan borotvaélen táncolnak, ráadásul a helyi rendőrtiszt arra gyanakszik, hogy Anthony Grey valójában az általa keresett bérgyilkos. A két magánnyomozó körül egyre jobban szorul a hurok, és eljön a pillanat, amikor Grey csak egy módon úszhatja meg élve; ha megöli a társát. „Kétségbeejtő helyzet volt. A hátam mögött félkörben hat felfegyverzett gengszter, lövésre kész pisztolyokkal, velem szemben pedig a tenger fölé nyúló terasz, ahonnan nem tanácsos a vízbe ugrani a cápák miatt. Na meg azért, mert mire kettőt tempóznék, az itteniek fentről telepumpálnának ólommal. A karibi éjszaka fojtogató, párás súllyal nehezedett rám, és éreztem, ahogy az izzadtság végigcsorog a hátamon. A kezemben lévő pisztolyra sandítottam. Jól tudtam, hogy csak egyetlen golyó van benne. Azzal kéne lelőnöm a társamat, aki az együtt töltött évek során számtalanszor megmentette az életemet, és akire mindig számíthattam. – Nos, Grey, mire vár? – kérdezte a gengszterfőnök. – Lője le a fickót, és ezzel bizonyíthatja, hogy maga tényleg az, akinek kiadja magát. – Vagy mindketten meghalnak – mormogta valaki a sötétből, és tudtam, hogy igaza van. Ha megölöm a társam, akkor van esélyem életben maradni, ha nem ölöm meg, akkor mindkettőnket azonnal kinyírnak.”