A magyar turanizmus jellegzetesen magyar és teljességgel elhallgatott eszmeáramlat: akik benne voltak, igyekeztek ennek még a nyomait is eltüntetni, akik meg csak hallottak róla, szent borzadállyal emlegették. Fehérlóáldozást idéz és habókos praktikákat. Pedig a magyar közvéleményt a 19. század eleje óta izgatta a magyarság keleti eredete és nyugati mintakövetése közti ellentmondás. Vissza kell-e fordulnunk keletre? Létrejöhet-e a "turáni népek" összefogása? Van-e a magyaroknak küldetésük Keleten? Vagy éppen Nyugaton? Száz évvel ezelőtt, a világháború alatt magyar expedíciók rótták Anatólia, a Balkán és Dél-Oroszország útjait, a magyar kormány hatalmas összegeket áldozott, hogy keleti ösztöndíjasokat hozzon Magyarországra, magyar üzletemberek próbáltak piacot találni a Közel-Keleten és a turanizmus divatjának köszönhető az első külföldi magyar intézet megnyitása is. A két világháború között az eszmeáramlat számos befolyásos értelmiségit kísértett meg, majd 1945 után elhallgattatták. Ennek ellenére túlélte az államszocializmus éveit, és újra teret nyert a rendszerváltozás után. Ez a könyv nemcsak a turanizmus, hanem a Keletről való gondolkodás és politikai konzekvenciáinak története is. Izgalmas, másfél évszázados utazás Tibettől Argentínáig, Turantól Isztambulig. Felbukkan benne a turáni egyistenhívő rádióműszerész, a feministából lett vércsoportkutató földbirtokosleány, a monoklis múzeumalapító, aki egyszerre találta ki a világbékét és a lövészárokásó gépet, néhány pénzhamisító, illetve a mérnök, aki megalapította a magyar-maori rokonságot. Turanista emlékek között élünk - csak nem tudunk róla. Ablonczy Balázs (1974) történész, az ELTE BTK oktatója és az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Doktori címét 2004-ben szerezte, tanított és kutatott Londonban, Párizsban, Berlinben és az Egyesült Államokbeli Bloomingtonban. 2011 és 2015 között a Párizsi Magyar Intézet igazgatója volt. Jelenleg az MTA Lendület-pályázatán támogatott Trianon 100 nevű kutatócsoport vezetője, Budapesten él.