„Ne vedd rossz néven, édes Marosym! hogy levelemet még eddig se vetted, noha már egy­nehány napja, hogy itt múlatok. Annyi felé kellett kapnom, hogy rá nem értem eddig. Magad tudod, mint jár az ember, ha olyan helyre megyen, ahol barátjai, vagy attyafiai vannak. Egyszerre akarja minden látni vendéguramat; s a sok evés, ivás, compliment miatt alig tudja az ember, mit csináljon. – S ezen felül egy más oka is van a dolognak; – szegény! eljött a lyánykájától, s mindég a’ van az eszében, s szája többnyire pityergő formán áll.”