A szomszéd olyan, mint az orosz rulett: sose tudhatod, neked mi jut. A Látszólag normális szerzője legújabb pszichothrillerében a biztonságérzet kérdését feszegeti, ami komoly veszélybe kerülhet, ha túl közel kerülünk a szomszédainkhoz. Az Andersson házaspár, Bianca és Micke vidékre költöznek a zajos és nyüzsgő Stockholmból, hogy a gyerekeik idilli környezetben, a dél-svédországi Köpingében nőhessenek fel. A kisváros utcáin nem száguldoznak járművek, a zöldterületet kerékpárutak szabdalják, így a gyerekeknek nem kell autók között csalinkázniuk. Az itt élők ritkán zárják kulcsra a házuk bejárati ajtaját, mivel nem tartanak rossz szándékú idegenektől. Ám idővel furcsa, kellemetlen érzés kezd eluralkodni a szülőkön. Bianca egyre gyakrabban szorong, neurózisai ijesztőek. Amikor a nőt a házuk előtt tragikus baleset éri, senki nem gondol szándékosságra. Miközben a feleség az életéért küzd a kórházban, a toleráns férj rádöbben: lehet, hogy az igazság csak erőszak árán győzedelmeskedhet. Részlet a könyvből: „- Mikor értette meg, hogy Jacqueline Selander ütötte el Biancát? - Láttam az autóját. Épp kiszállt belőle. - És akkor mire gondolt? Próbálom megerőltetni magam, hogy emlékezzek, de csak érzelmek kavalkádját találom. Forog velem a világ. - Milyen kapcsolatban áll Jacqueline Selanderrel? A nyomozó előrehajol, egyik alkarja az asztalon nyugszik. - Mi... szomszédok... barátok vagyunk. Nem több."