,,Beletesznek a háborúba, a grabancunknál fogva beemelnek a harcba, és kérik: ne legyen arcunk, jég legyen a szívünk, egy kézzé olvadjon mindannyiunk keze." Különös könyv, olvasható regényként és olvasható versek gyűjteményeként, amelyből történetek bontakoznak ki. Hat szereplő lírai monológjai, halljuk és látni véljük őket, oratórium a színpadon. Az üres tér magánya, mindegyikük maga elé beszél, csak az arcok világítanak, mint pontszerű fények a sötétben. Verssorokba tört mondatok, fájdalomszilánkok: a Délvidék tragikus történései 1920-tól 2020-ig, száz év, szétfutnak és egymásba érnek. Változó országhatárok és örök hontalanság, idegenné vált saját és sajáttá vált idegen. Kegyetlenség és kiszolgáltatottság, szépség és szomorúság, erőszak és szerelem. Történeti olvasókönyv, melyből a kisebbségi lét fájdalma szól, annak az embernek a hangján, akinek saját országában sem adatik meg, hogy otthon érezze magát.