„A játék egy közvetlen eszköz, ami által a gyermek a hétköznapokhoz, magához a világhoz kapcsolódik. A gyermek számára a szabad játék létszükséglet. Egy adottság, egy késztetés, gyakran egy belső kényszer. A játék mélységes beteljesülés.”André Stern mélyen személyes és magával ragadó betekintést nyújt családja hétköznapjaiba, a tanulási folyamatokba, az egymást gazdagító generációk közötti együttműködésbe. A „Játssz, hogy érezz, hogy tanulj, hogy élj!” André Stern második önálló könyve, amelyben arra kaphatunk választ, hol gyökerezik,  és hogyan jelenik meg a hétköznapok gyakorlatában az a szemlélet, amely mellett a szülei immáron 45 évvel elköteleződtek. André Stern az első könyve (…és sosem jártam iskolába) megjelenése óta eltelt 8 évben kétgyermekes Édesapa lett, így ebben a könyvben a gyermekkori visszaemlékezések helyét átveszik az apai élmények és tapasztalatok. Ezzel egy olyan család életébe kaphatunk bepillantást, ahol már a második generáció növekszik a teljes bizalom, a szabad játék és tanulás légkörében. André Stern könyvében olyan helyzeteket és megoldásokat mutat be, amelyek mindannyiunk életében jelen vannak; olyan szokásokat, amelyeket mindenki, bármelyik pillanatban magáévá tehet, megváltoztathat, és gyakorolhat a családban, iskolában, közösségeinkben (anyagi helyzettől és más társadalmi státuszoktól valóban függetlenül), ezzel messzemenő pozitív változásokat indítva el a saját környezetében.