Leonard Cohen az elmúlt évszázad egyik legjelentősebb alkotója, halhatatlan dalok és irodalmi művek szerzője. Szinte látjuk magunk előtt: mindig kifogástalan öltönyben, őszes hajjal, kalappal a fején, arcán az utánozhatatlanul szexis coheni mosollyal, ami a korral sem vesztett bájából. Elképzeljük a híres amerikai lemezcégek stúdióiban, a világ legszebb koncerttermeiben és legrangosabb fesztiváljain, elegáns szállodák halljaiban. Sylvie Simmons könyvében mindez benne van, de felvillannak új képek is. Lapozzunk bele a képzeletbeli albumba: ő az a duci kisgyerek, akit Montreal angolok lakta városrészének előkelő zsidó negyedében sofőr visz iskolába, és akinek orosz édesanyja bús szláv dalokat dúdol, rabbi nagyapja pedig a Talmudból idéz. Leonard az az esetlen kamasz is, aki papír zsebkendőt dug a cipője sarkába, hogy az iskolai ünnepélyen magasabbnak tűnjön. És ő a világfájdalmas költő, aki a leglepukkantabb kocsmákban kavargatja a kávéját. Leonard Cohen egész életében keresett valamit, talán az Istent, talán a teljességet, de leginkább a saját belső békéjét. A neves rocktörténész, Sylvie Simmons páratlan részletességgel tárja fel egy érzékeny ember Odüsszeiáját egy érzéketlen világban és egy veszélyekkel terhes, nyomasztó kor