A tizennyolc éves Homo Fortis a Homo sapiens sapienst követő következő emberi faj első egyede. Mindennapjait egy különös laborban, kísérleti alanyként tölti, miközben a külvilág létezéséről még csak nem is tud. Nap mint nap vizsgálatokat végeznek rajta, és ő abban a hitben él, hogy ez teljesen normális dolog. Az egyik ilyen kísérlet keretén belül egy idegen fiút vesz észre az övével szomszédos szobában. A falon keresztül elkezdenek beszélgetni, majd Ábel pár nap múlva kiszabadítja, megmutatja neki a kinti világot. Ekkor látja először a napot, az eget, a felhőket, és ekkor találkozik más emberekkel. A történtek hatására Homo Fortis szinte teljesen elveszíti a bizalmát a laborban, valamint a gondozójában, Emmában. Hogy milyen tapasztalatokat szerez a való világban és milyen titkokról hull le a lepel saját magával és útitársaival kapcsolatban, az csak az izgalmas, fordulatokban gazdag történet legvégén derül ki.