De mesélj magadról. Megnősültél, emlékszem, valamikor régen. Paley Sinsan hallotta városi barátaitól és mást azután nem is hallottunk rólad. Most már fiaid is bizonyára majdnem felnőttek. Felnőhettek volna, ha lennének. Eszébe jutott Holdszirom és a rég elfelejtett fájdalom. - Az asszony már meghalt - mondta kissé nyersen. - És azóta... - Elhallgatott. Azóta annyi minden történt, nem sok értelme volna, hogy mind elmondja. Nem azért jött, hogy magáról beszéljen. - Azóta újra megnősültem, és most Hongkongban lakunk. Feleségemnek két kislánya van. - Ó - Mau-li hangja akarata ellenére is részvétteljes volt. - Mi, keresztények úgy hisszük, hogy lányokra éppolyan szükség van, mint fiúkra - állította határozottan. - Gyöngynek és Jádének hívják őket. - Felix nem beszélt többet róluk, mert nem illik leánygyermekekkel dicsekedni, még ha öt- és hatéves korukban már négyszáz betűt tudnak is. Egy pillanatra maga előtt látta a két kerek fekete fejet, a két ártatlan arcocskát. Behozták őket elbúcsúzni, elutazása előtt való nap. - Nem szükséges, hogy ajándékot hozz Kantonból - mondta Gyöngy. - De ha mégis szeretnénk valamit - mondta Jáde -, akkor olyan külföldi sakkfigurákat, mint amilyenek neked vannak, igazi kis embereket, igazi lovakon. - De hiszen lányok nem sakkoznak. A két kislány egymásra nézett, majd elfordultak, igen szigorú és komoly arccal. - Ezek az alázatos nők szívesen megpróbálnák, ha lenne sakkfigurájuk.