Ámosz Oz, a legismertebb és legnépszerűbb izraeli író, tipikus bevándorlók gyermekeként érte meg Izrael régóta várt kikiáltását. Később, felnőttként többször fegyvert fogott hazája védelmében. Mégis, már a hetvenes évektől a Peace Now (Békét most) nevű mozgalom alapítójaként egyike volt azoknak a nagyon keveseknek, akik békét követeltek. Ebben a kis könyvében – amely két esszét, egy előadást és egy interjút tartalmaz – korunk végtelennek és megoldhatatlannak tetsző konfliktusáról, az izraeli-palesztin viszályról szól. Kiindulópontja szerint „az izraeli zsidók és a palesztin arabok közti harc nem vallásháború, habár a fanatikusok mindkét oldalon nagyon szeretnék azzá tenni. Alapjaiban tulajdonképpen területvita a fájdalmas kérdés körül: »Kinek a földje?« Fájdalmas konfliktus két jogos igény, ugyanazon piciny országra vonatkozó két igen erős, igen meggyőző követelés között. Nem vallásháború, nem kultúrák háborúja, nem két hagyomány csatája, egyszerűen ingatlanvita azon, hogy kinek a háza ez. És hiszem, hogy ez megoldható.” Oz elutasítja a pacifizmust. Megbékélési javaslatát nem magasztos eszmékre, hanem személyes érdekekre alapozza. Ezek felismerését azonban szerinte akadályozza a különböző eszmék kizárólagosságát hirdető fanatizmus, amely miatt a palesztinok és az izraeliek képtelenek olyannak látni egymást, amilyenek valójában. Esendő embereknek, hibákkal, gyengeségekkel és erényekkel, akik alapvetően ugyanazt a személyes boldogságot keresik az életben. „A fanatizmus mindenütt jelen van. Nem csupán a fundamentalizmus és zelotizmus nyilvánvaló manifesztációira gondolok. Nemcsak a televízióban látott fanatikusokra, akik hisztérikus tömegbe verődve rázzák öklüket a kamerák felé, s közben számunkra érthetetlen nyelven szlogeneket üvöltenek. Nem, a fanatizmus szinte mindenhol jelen van, csendesebb, civilizáltabb formái ott vannak körülöttünk, talán még bennünk is. A fanatizmus magja mindig a megalkuvást nem ismerő önhittségben rejlik, amely sok évszázada velünk van.” A realista kompromisszum előfeltétele a fanatizmus gyógyítása. Erre a „betegségre” a másik elképzelése és a humorérzék lehet hatásos gyógyszer. „A humor relativizmus; a humor az a képesség, hogy olyannak lássuk magunkat, ahogy mások láthatnak; a humor annak a felismerése, hogy bármennyire igazunk van is vagy bármekkora igazságtalanság ér is bennünket, az életnek mindig van egy kicsit vicces oldala. Minél inkább igazunk van, annál viccesebbek leszünk. Lehetünk igazunkban hívő izraeliek, igazunkban hívő palesztinok, igazunkban hívő bármik, amíg van humorérzékünk, lényegében immúnisak vagyunk a fanatizmusra.”