Borosjenői és szegedi gróf Tisza István történetét kevesen ismerik, pedig ő volt hazánk legjelentősebb és legtöbbet vitatott politikai vezetője a 20. század hajnalán. Ki volt ő pontosan? Milyen okok vezettek szörnyű tragédiájához? 1918. október végén a magyar állam gépezete megbénult; a politikát ezekben a napokban a fronton és az utcán formálták. A Nagy Háború véget ért, s a vereség bűnbakjának Tisza Istvánt, Magyarország első világháborús miniszterelnökét kiáltották ki, akit október 31-én Hermina úti villájában gyilkoltak meg máig tisztázatlan körülmények között. A gróf korábban országgyűlési képviselő,a Magyar Királyság miniszterelnöke először 1903 és 1905 között, majd 1913 és 1917 között (egyben a király személye körüli miniszter), továbbá a Képviselőház elnöke 1912 és 1913 között, valamint több alkalommal a horvát-dalmát-szlavón tárca nélküli miniszteri tisztséget is betöltötte. A Magyar Tudományos Akadémia tagja. Politikai nézetei szerint az osztrák-magyar dualista rendszer fenntartásának volt a híve, valamint az akkor elterjedt liberális-konzervatív konszenzus képviselője, ezáltal egyszerre volt híve a joguralomnak, a parlamentarizmusnak és az alkotmányos monarchiának, ugyanakkor ragaszkodott az arisztokrácia és a dzsentri vezető szerepének és a korlátozott szavazati jog rendszerének fenntartásához is. Véleménye szerint csak ezek révén maradhat fenn a nemzeti kisebbségekkel szemben a magyar szupremácia, a hagyományos társadalmi rend és kultúra.