Nyugat-Európában két pólus között zajlik az iszlámról és a muszlim kisebbségről folyó vita. Az egyik úgy véli, hogy „annak számára, aki ragaszkodik a toleranciához, nem érhet véget a türelem, ha valaki más nem akar toleráns lenni” (Thomas Steinfeld). A másik szerint „olyan emberekkel és kultúrákkal szemben, amelyeket áthatott felsőbbrendűségük tudata, a tolerancia útmutató az öngyilkossághoz” (Henryk M. Broder). A könyv a tárgyszerű beszéd keskeny mezsgyéjét keresi a problémák elkenése vagy tagadása és az ellenségesség, sőt gyűlölködés között. Léteznek értékek, amelyekből nem engedhet egy liberális társadalom; közéjük tartozik a női egyenjogúság elismerése, a véleményszabadság biztosítása, továbbá az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása. A muszlimok körében ezek jóval kevésbé találnak elismerésre, mint a többségi társadalomban, de mégsem megengedhető az általánosítás e kisebbség egészére nézve. Mit mond ezekről a Korán és az iszlám hagyomány? Miként alakul a muszlimok bevándorlása és beilleszkedése a nyugati társadalomba? Miért jelképezi a fejkendő a nők alárendeltségét? Mi történt Kölnben 2015 szilveszterén? Mit jelent ma a muszlimok zsidóellenessége? Hogyan fest a homoszexualitás muszlim nézőpontból? Szabad-e kritizálni, sőt csúfolni az iszlámot és annak prófétáját? A muszlimok olyan mértékben különülnek el a többségi társadalomtól, amilyen mértékben másnak tartják magukat, és amennyire másokként kezelik őket. Integrációjuk nem alaptalan remény, szegregációjuk viszont tagadhatatlan tény.