„Fancsikóékat először először 1951-ben találtam ki - szól a kötet bevezetője. - Egy szék a fal felé fordult. A karfán a fehér festék fölrepedezett, mintha megsértődött volna. Álltam a széken, és három szót selypegtem a világnak: fancsikó, kalokagatijja, pinta. A három szó, mint három üveggolyó elgurult, s a felnőttek, ha volt idejük, mosolyogtak. Pedig én azt hiszem, hogy ezek a történetek már akkor bent voltak a szép üveggolyókban." Esterházy Péter 1974-ben mutatkozott be az Alföldben hat novellával, amelyek aztán bekerültek az ""írások egy darab madzaga fűzve"" alcímű novellaciklusba, amely egy gyermek szemszögéből mutatja meg a világot, két ""elválaszthatatlan jó barátja"", Fancsikó és Pinta főszerepeltetésével. A kötet a későbbi Esterházy-prózák minden jellemzőjét felvonultatja: a mese- és anekdotaelemeket, a narráció (az elmondhatóság) nehézségeinek felismerését, a (család)történet széttagolását, a nyelvközpontúságot, a humort és a személyiséget.