Minden, amit tettem, értünk tettem. Gátlástalanul és megbánás nélkül a közös életünk reményének bármire kész szolgájaként. Vajon még ugyanaz vagyok belül, mint akit először magadhoz húztál a tóparti sétány fűzfa alatti padján? Megismersz még egyáltalán, ha megtalállak? Egy ideje valami nem stimmel velem. Talán a vártnál jobban nyomot hagytak rajtam a túlvilági kiruccanások? Az elmémmel játszó és szemeimben tükröződő különös színkavalkád vízióján kívül rendszeresen ered el az orromból valami bordó cucc, aminek semmi köze a véremhez, és épp most is a Mély lávatengerében úszó sziklán sercen az olvadó bakancsaim között. Vállat vonva, arcomat törölve söpröm ismét szőnyeg alá a dolgot, még a szürke ismeretlenbe vezető, ősi kőkapu küszöbén is inkább újra és újra azokba a lopott percekbe kapaszkodok a fejemben, amiket az utolsó közös bevetésünk előtt szereztünk magunknak. Remélem, hogy a mindenre alkalmatlan Elemző ezúttal nem téved, és annak ellenére, amit a Kertből érkezett lánnyal az átjáróknál fényárban megjelenő, agancsos Vad nyugtalanító természetéről megtudtunk, végül képes leszek kihozni téged a szellemvilágból. Az Apocalyptum-sorozat ötödik kötete egy férfiról szól, aki kétségbeesett kutatásba kezd a világ rendjének felbomlásakor elragadott kedvese után, azonban a természeti határokat meghaladó utazásai során olyan földöntúli hatalommal kell szembenéznie, ami miatt megérti, döntései már nem csak szerelme megtalálásáról, hanem az emberiség megmentéséről is szólnak.