Mi köze az édesköménynek a biszbaszhoz? Hogyan köthető a blachan, ez az apró rákok és sózott halak napon érlelésével készülő (és rendkívül büdös) indonéz hozzávaló a mi vajtökünkhöz? Hogyan készíthetjük el a Hidegen mosolygó szőke márki nevezetű, epres-csokoládés receptet? Csupa kínzó kérdés, amelyeket új szakácskönyvében Váncsa István nemcsak feltesz, hanem rendre meg is válaszol. A szerző új kötetének receptállománya alapanyagok köré csoportosul, vagyis (saját szavai szerint) a mindennapi élet valóságos problémáira keres válaszokat. Szervező elve a szezonalitás, tudjuk meg Váncsától, tekintve, hogy az ételkészítés alapanyagai jórészt az évszakokhoz kapcsolódnak. "Tavasszal csirkét ettünk, nyáron jércét, ősszel kacsát-libát, telente disznóhúst, ám erre már csak a legöregebbek emlékeznek. A nagy élelmiszer-áruházakban évszakoktól függetlenül mindig ugyanazt látni, de valódi csirkét vagy jércét soha; ezeknek a szavaknak az eredeti jelentése mostanra feledésbe merült. Ez a könyv mindazonáltal próbál úgy tenni, mintha továbbra is normális életet élnénk egy normális világban, szerzője tehát kegyes hazugságot terjeszt. Ettől jó a közérzete." Az Évszakok ízei szórakoztat, tanít, elgondolkodtat, és mellesleg 240 izgalmas recepttel szolgál - mi többet várhatnánk egy szakácskönyvtől?