?Madarász hanyatlása már elorelátható volt. A párt legerosebb küzdojének bukása elkerülhetetlen volt, nem elvek, nem politikai balfogások, hanem kisszeru kezelési bunök miatt. A hozzá csatlakozó pártok méltán tartottak tole, hogy amennyire protezsálták Madarászt, annyira veszteni fognak népszeruségükbol, a ,közönség, bár igazságtalanul a politikai pártfeleket komplikált buntársaknak fogja tartani, a rágalomnak a legkedvezobb terrénuma nyílik ellenük, a skandalum napról napra öregszik és nyilvánosodik. A vizsgálatok megkezdése óta a Nyáry-Kovács-Kazinczy párt roppant majoritása növekedett az országgyulésen, pisszegés, gúnykacaj és indignáció minden hangjai fogadják azokat, akik egy hónap elott csak tapsokat arattak, míg kiknek szavait azelott nem is hallgatták, azoknak beszédét, most éljenzés fogadja, kíséri. A Kossuth párt legerosebb szónokai, mint Szacsvay, föltámadtak az egykori kegyenc (Madarász) ellen, s a másik párt konferenciáit kezdték látogatni. Besze vehemens népszónoklatával elförmedten zúdult ellene, maga Irányi, a miniszternek személyes barátja, visszavonta kezét az elesotol ezen szavakra fakadva: »Azért nem szunök meg áldozni azon oltár elott, amelynek papjai közt egy tisztázatlannak találtatott.« ,S végre Kossuth maga megtiltotta, hogy valaki oelotte Madarász nevét kimondja.?