Keleti Dávid a múlt század hetvenes éveiben gondtalan diákéveit éli. Mint Julien Sorelnek, a szerelem és a karrier a legfontosabb az életében. A filmművészet és a zene bűvöletében él, tudományos ambíciók fűtik, de mivel csonka családban nőtt fel, nem talál elfogadható és követhető magatartási mintákat. Öncélúan hajkurássza a nőket, míg nem találkozik az igazinak látszó szerelemmel. Később kiderül, annak a kapcsolatnak sincs jövője. Belép a pártba, de ugyanakkor aláír egy ellenzéki tiltakozást. Semmi sem egyértelmű, csak az, hogy elveszíti édesanyját, akitől a halálos ágyán tudja meg, hogy nem az apja az, akinek a nevét viseli. Végképp saját kezébe kell vennie élete irányítását.