Vajon miként zajlott az első találkozás az ember és a kutya őse között? Honnan ered a kutyák hűsége? Hogyan és mire neveljük kedvencünket? Tud-e hazudni egy eb? Kihez milyen kutya illik? Az állati viselkedés kutatásának úttörője, Konrad Lorenz Ember és kutya című munkájában olyan kérdésekre ad választ, amelyek minden kutyabarátban megfogalmazódnak. Tudományos igényű válaszok ezek, az illusztrálásukra elmesélt szórakoztató és megható történetek azonban a kutyák iránti végtelen szeretetről tanúskodnak. A tanulságos anekdoták a világhírű tudós egykori kedvenceit idézik meg, így Stasi, Susi vagy Bully szinte személyes ismerősünk lesz, miközben a velük történtekből rengeteget tanulhatunk a kutyák viselkedéséről, általában. Hiszen minden egyes kutyában egy egész nemzetség rejlik: „mindannyiszor, amikor csendes, vízparti ösvényeken, poros országutakon vagy a nagyváros aszfaltján nyomon követ, összes érzékével arra ügyelve, hogy el ne veszítsen, ő minden kutya - az első hozzánk szegődött aranysakáltól kezdve ahány csak valaha is gazdája nyomában poroszkált -, a felmérhetetlen mennyiségű hűség és szeretet!" Ez a könyv Konrad Lorenz kétségtelenül legnépszerűbb írása. Amikor írta, még nem volt kutyaetológia, sőt az etológia maga is éppen csak formálódott kezei között, de azok a tulajdonságai, amelyek segítségével e tudományterületet is kialakította, már gyermekkorában megvoltak. Nem különös képességek; „csupán" az állatok szeretete, minden állaté, és szüntelen, aprólékos megfigyelésük. Ezekből lett az etológia, mert Lorenz mindig képes volt arra, hogy néhány éles szemű megfigyelésből szakszerű tudományos elméletet faragjon. Számtalan kutyája volt, és szinte mindent tudott ezekről az állatokról, amit manapság csak sok bonyolult kísérlettel tudunk tudományosan is igazolni. Neki tűnt fel az is, hogy a kutyák sokszor a majmokat is felülmúlják az emberhez kapcsolódó szociális tulajdonságaikban. Ő már sejtette, hogy a kutyák „szőrös gyerekek". Csányi Vilmos