A jövőbeli világok egyik legrémisztőbb változatában Jack Sinclair, az író napi szintű szélmalomharcot vív a megélhetésért. A maroknyi megmaradt olvasó is többnyire a mesterséges intelligencia által kreált, kaptafára menő e-könyveket keresi, így sosem tudhatja, hogy sikerül -e kihúznia a hónap végéig. Csillogástól mentes, de alapvetően nyugalmas élete azonban egy nap még ennél is rosszabbra fordul: a Földet uraló Birodalom rettegett Biztonsági Szolgálata kopogtat az ajtaján. Épeszű ember számára nevetségesnek hangzó vádakkal elhurcolják, hét év kényszermunkára ítélik, és mire feleszmélhetne, már egy héliumbányában találja magát a Holdon. Öt keserves év után már nem vágyik másra, csak hogy élve, és nagyjából ép ésszel megússza, amikor a Főkormányzó, a Birodalom zsarnoki ura, és lánya, Alysia hercegnő ellenőrző körútjuk során látogatást tesznek a holdbéli bázison. A velük való találkozás megváltoztatja Sinclair hozzáállását: rájön, hogy nem elég, ha egyénileg túléli, aztán elvegetál valahogy ebben a rémálomra emlékeztető rendszerben, tennie is kell valamit, mégpedig sürgősen. A világmegváltás ezúttal tegnapra kell: a hírek szerint ugyanis a már jelenleg is üzemelő MindCare viselkedésszabályozó adás továbbfejlesztett, minden eddiginél erősebb változata bármelyik pillanatban működésbe léphet, hogy az eddig is alvajáróként élő polgárokat világszerte központilag vezérelt biorobotokká változtassa. Szökése után Sinclair az események eszeveszett iramban pörgő, életveszélyes láncolatában találja magát, amelynek végén kiderül, hogy elég –e egy maroknyi elszánt ember összefogása, hogy megőrizze az intelligens és emberhez méltó élet lehetőségét ezen a bolygón. A könyv alapvetően egy izgalmas, disztopikus sci-fi, ugyanakkor az teszi különösen érdekessé, hogy olyan jövőbeli helyzetekkel foglalkozik, amelyek eredete mai világunkba nyúlik vissza, kérdésekkel, amelyekkel könnyen szembesülhetünk, akár hamarabb is, mint gondolnánk. Olvasása közben nehéz szabadulni a gondolattól, hogy ez az egyelőre csak elképzelt, fiktív jövőbeli világ, ha nem is holnapután, de előbb-utóbb akár valósággá is válhat…