A szerző, Liz O’Riordan hosszú és nehéz utat vállalt azért, hogy valóra váltsa álmát, és az egészségügyben futhasson be szép szakmai karriert. Ahhoz, hogy sebész lehessen, nem csak egyetemi végzettséget kellett szereznie. Hosszú évek alatt a gyakorlati követelményeket is teljesítenie kellett, néhány havonta vándorolva új kórházba, esetleg egy távoli városba, hogy a nulláról indulva bizonyíthassa rátermettségét az orvoslás egy-egy szakterületén. Közben pedig a hivatásában tapasztalható, esetenként zaklatásig fajuló szexizmussal is meg kellett birkóznia, hogy megbecsült mellsebész lehessen az alapvetően férfiak uralta közegben.Élete igazi drámája azonban csak ezután kezdődött, amikor is azzal a betegséggel diagnosztizálták, melynek érintettjein korábban orvosként már oly sokszor segített: mellrákkal. Innentől először a puszta túlélése a tét, hiszen nemcsak a tumorral, a terápia néha elviselhetetlennek tűnő mellékhatásaival kell megküzdenie, hanem saját súlyos szorongásával, depressziós időszakaival és szuicid gondolataival is. Liz O’Riordan végül emberfeletti erőfeszítéssel felülkerekedik a testi-lelki megpróbáltatásokon, és annak módját is megleli, hogyan adjon értelmet életének és segítsen az embereken azután is, hogy kénytelen feladni eredeti szakmáját.