Barbora Hrínová Egyszarvúk című debütáló kötetének nyolc novellájában markáns generációs perspektívával találkozunk. Szereplői, bár környezetük alkalmanként furcsának tartja őket, pont olyanok, mint mi: átlagosak, szépek, csúnyák, társkeresők, nyugdíjasok, csellisták, jogászok, recepciósok, csetlők-botlók, hetero-, homo- vagy aszexuálisok,cukorbetegek, lúzerek… Mindnyájan másképpen mások. A szerző nem teljesíti az őt körülvevő kulturális tér diktálta elvárásokat, viszont nagyon pontosan és találóan tükrözi ezt a teret, függetlenül attól, hogy egy kávézóban, kocsmában, bérelt lakásban vagy a pszichiátrián, Pozsonyban, Tbilisziben vagy egy kelet-szlovákiai faluban vagyunk.