Fülöp Hollósi Erika nagymamája hetvenhét évesen, gyönyörű betűkkel vetette papírra rendkívül színes, örömökben és bánatban egyaránt bővelkedő élettörténetét. Ezen a naplón alapszik ez a könyv, amelynek segítségével időutazást tehetünk egy rég letűnt korba. Megismerhetjük belőle a 19. század végi és a 20. század eleji bécsi és budapesti polgári életet. A sárvári cipészmester családjában született kislány hétéves korától Bécsben nevelkedett gyermektelen nagynénjénél, illetve annak férjénél. Megadtak neki mindent ahhoz, hogy sokoldalú, becsületes emberré válhasson. Itt végezte iskoláit, itt eszmélt a világra, itt élte meg a szeretet, a szerelem érzését, itt kötött életre szóló barátságokat. És bár a felhőtlen gyermekkor után nehéz sors várt rá, mindig igyekezett leküzdeni az életében felmerülő akadályokat. A nagymama a magánéleti történéseken túl a történelmi eseményeket is láttatja velünk szubjektív szűrőjén keresztül, véleményezi azokat, megmutatja, hogyan hatottak az egyszerű emberek életére. Életének legfőbb mottója nem véletlenül sűrűsödött össze éppen ebben a mondatban: „Van, akinek egy élet is kevés arra, hogy rájöjjön, mi az élet, és van, akinek elég egy óra, hogy mindent megértsen belőle.”