„Cseperke ?vagyok, és egy alagsorban élek az apukámmal. Az anyukám nemrég elköltözött, a nagymama azt mondta, hogy a másvilágra. Az anyukám lehet, hogy elment a másvilágra, de engem gyakran meglátogat. Volt már nálam éjjel is, amikor rosszat álmodtam és sírtam.” Így mutatkozik be a kis Cseperke, akit ezután – mert az apukája sokat dolgozik – a dadus és a nagymama vesz gondjaiba. Cseperke néha szomorkodik, de még gyakrabban felfedező utakra indul. Mert egyedül is feltalálja magát, akár az ablakban áll, és nézi a kinti világot, akár a dadussal üldögél a parkban, vagy a nagymamánál ismerkedik az udvar lakóival és a kerttel. Mert Cseperke ügyes, okos, kérdezős kislány, olyan, mint sok-sok más gyerek. Neki minden ember új, minden fa, ház és utca szép, érdekes. És természetesen mindent meg akar ismerni. Ezen a kalandos úton kíséri őt végig az írónő. Póda Erzsébetnek a nagy sikerű Hétmesés könyv és a Pilicke meséi után ez a harmadik meséskönyve, amely Korsós Szabina bűbájos illusztrációival jelenik meg.